Történetünk
Costa Ricában születtem és nevelkedtem, ami egy nagy, kiváló minőségű kávét termelő ország.
Tizenévesként dolgoztam kávéültetvénye-ken, nyarakon át szedtem a kávét.
Emlékszem, hogy korán reggel keltünk, reggeliztünk, majd a családdal és barátokkal kávét szedtünk. Nagyon kellemes hangulat volt az ültetvényen, mindenki jókedvű volt, beszélgettem a többi begyűjtővel, aki vagy mögöttem, vagy a bokor túloldalán, a másik „utcában” (így hívják a két kávécserje közti teret az ültetvényen) dolgozott.
Évekkel később, miután befejeztem a középiskolát és az információtechnológiai egyetem első évét Herediában, Costa Ricában, 2009-ben cserediákként érkeztem Magyarországra.
A cserediák-program végeztével a magyar kultúra iránt érzett szeretetem miatt itt maradtam.
Néhány évvel később ismerkedtem meg Ricsivel a munkánk kapcsán, akivel később együtt álmodtuk meg a Café Tiko-t.
Egyetem óta olyan munkám van, aminek látom az eredményét, de nem tudom megfogni.
Ezen változtatunk most.
A Café Tiko végre egy olyan projekt, aminek végterméke kézzelfogható és amit egy olyan üzlettárrsal folytathatok, akivel kölcsönös a bizalom, már több éve ismerjük egymást és tudjuk, hogy a másik odateszi magát munka közben, és így az első telefonhívástól kezdve tudjuk egymásról, hogy meg tudjuk és meg is fogjuk csinálni ezt.
Ami igazán felkeltette a figyelmem a kávékultúra iránt, az az volt, hogy Jose minden alkalommal, amikor hazalátogatott Costa Ricába, kávét hozott vissza ajándékba a magyar barátainak, többek között nekem is. Elgondolkodtam, hogy vajon mi lehet annyira jó és különleges ebben a kávéban, ha minden alkalommal ugyanazzal az ajándékkal tér haza?
Azóta már tudom… 🙂